Egy vidám forgatag kellős közepén találkoztam vele.Magas volt, barna karcsú akár a jegenye így szólt: Kislány szabad egy táncra?Alig vártam kimondnai igen.Szeme égő tűzként parázslott s ha rámtekintett nevetett.Tudtam éreztem már akkor, hogy az első percben megszeretett.Egy év telt el azóta, oly gyorsan szált el mint egy pillanat. Miközben gyakran találkoztunk s loptuk a forró csókokat.Azt hittem boldogok vagyunk ,szeretük egymást nagyon.A suliból hazafelé tartottam, mikor megpillantottam vkit aki, velem szembe jött.Integetni akartam hisz ő már messziről integetett, de észre vettem valakit és nem emeltem fel a kezemet.Kezét egy ismeretlen lány szorította oly fájdalom volt nézni ezt nekem, éreztem, hogy a könnyek lassan elborítják a szemem.Hát így szeret, ezt tette vele?Én inkáb meghalok, hisz így mit ér az életem a sarkon feltünkt egy taxi, mint egy veszedelem.Én az útestre léptem, a többire már nem emlékszem.Mikor már feleszméltem, hatalmas tömeg állt körülöttem.Csak éppen azt nem láttam akit kerestem.Ekkor észre vettem, hogy mégegy test hever mellettem.Igen ő volt a bátor, aki engem saját testével védelmezett.Félig eleven, félig halott.Rajtam kivül senki sem tudta, hogy ő már a halálával birkozott.Gyengülő kezével megszorította a kezemet, utolsó erejét összeszedve egy mondatot rebegett.Meg kell mondanom, hogy az a lány a húgom volt.Gondolj rólam amit akarsz, én akkor is szeretlek.Mardosó, keserű ön vád már az egész életem.Mert volt egy fiú aki ezzel a szóval halt meg,,Szeretlek"